2000-ben költöztem ki Horvátországba. Akkoriban nagyon sok házat építettek újjá a háború utáni időkben. Figyelmes lettem egy szokásra ami nálunk, magyaroknál nincsen. A ház építésénél, amíg a tetőcserép nem kerül a helyére, kiteszik az ország zászlóját lobogni. Ezt nekem mára már megszokta a szemem, de a múlt héten egy építkezésen jártam ahol hatalmas zászló lobogott és újra eszembe jutott, hogy ez nálunk nem szokás. Ezért gondoltam írok egy cikket a szláv szokásokról amik a tetőhöz köthetőek (cikk a kép alatt folytatódik)
A ház az ember élettere, a családi jólét és a gazdagság szimbóluma, ugyanakkor számos naptár- és családi rituálé helyszíne. Saját, ismert és bensőséges terünk, ami természetes menedéket ad az idegen és veszélyes külső világgal szemben. Éppen ezért a házban számos mágikus rituálét tartanak azért, hogy az emberek megvédjék magukat a gonosz erőktől.
A tető fontossága és szimbolikája rendkívüli. Még a szláv gyerekenek is az első rajzai között szerepel a ház. Ezt egy egyszerű négyzettel és négyzetet felül bezáró háromszöggel (nyeregtető) ábrázolják. Tehát a gyermek tudatában a ház egyik fontos alkotóeleme a tető, ami megvéd a felülről érkező veszélyektől.
A tető gyakorlati funkciója is ez - a tető véd a naptól, az esőtől, a hótól és minden mástól, ami felülről származhat. Mi akik a szakmában vagyunk tudjuk, hogy minél élesebb a tető szöge, annál élesebb és zordabb az éghajlat a területen. Az éghajlat melegedésével ezért is laposodnak a tetők. De ez majd egy másik bejegyzés lesz.
Maradjunk a szimbolikánál: Az égboltot, mint az Isten által létrehozott univerzum részét, gyakran borítóként, kidudorodott tetőként vagy mennyezetként képzelik el, amely eltakarja a földet. Szimbolikusan tehát a tető megosztja az emberek világát és a "felső" teret. Ezért a világ hagyományos megértésében a tető egyfajta határ, az egyik világból a másikba való átmenet helye. Ezért számos rituális szokás kötődik a tetőhőz (felette, alatta, rajta). Gyakran pl. védő tárgyakat akasztanak a tetőre.
A vihar, mennydörgés, villámlás vagy tűz elleni védelem érdekében a szlávoknál különféle felszentelt tárgyakat hagytak a tetőn vagy padláson: húsvéti disznó csontjai, szén a húsvét előtti szombaton égő tűzből, húsvéti tojás héja, szalma halottas ágyból, karácsonyi szalma, az ég felé fordított pengéjű fejsze stb.
A tisztátalan erők elleni védelem érdekében a szerbek (a szláv mitológia szerint) orbáncfűvirág koszorúját vagy karácsony estéjén készült keresztet is hagynak (még élő szokás) a tetőn, padláson.
Rituális tárgyakat raknak ki a tetőre akkor is, amikor valamit kommunikálni szeretnének "kifelé", pl. család életének fontos eseményeiről: esküvő, halál, gyermek születése. Pár tényleges példa: esküvői fa, esküvői zászló, a menyasszony koszorúja vagy egy fekete zászló amikor a ház gyászol.
Új ház építésekor egy fát vagy faágat helyeznek a tetőre, sőt néhol még fából készült keresztet is. A mai napig megmaradt az a szokás (amiről korábban is írtam) még a városi területeken is, hogy a ház tetőszerkezetének emelésekor a ház ormát különféle tárgyak díszítik, zászló, ingek, virágok. Ilyenkor ünnepelnek (Pajdos, kicsit lejjebb, bővebben) is és a mesternek különleges ajándékokat adnak.
És ha már a bulinál tartunk: Ezek az ünneplési formák bár a feudális társadalmi időkből származnak, de nevük az a mai napig nincsen.
Hívjuk tetőbulinak. A tetőbuli akkor kezdődik, amikor az utolsó cserép a tetőre kerül. A korábban említetteken kívüli szokások ilyenkor: az egyik munkás a tető tetején állva iszik egy pohár bort (korábban imát is mondott, a ház lakói védelmét kérte Istentől), amit a földre dob. Az üvegszilánkok szerencsét hoznak! A tetőbuli általában délben kezdődik ebéddel, és késő este ér véget, amíg ki nem fáradna az emberek az énekléstől és italozástól. A tetőbuli az egyetlen buli, amelyet munkaruhában ünnepelnek.
Amúgy 3 bulit is tartanak egy új ház építésénél, de ezekre tényleg inni is kell szerintem is:
1. "Tetőbuli",
2. A beltér elkészültekor
3. Felszentelés - a ház áldása a pappal és vendégekkel
A szegényebb időkben volt még egy szokás faluhelyen (főleg Szerbiában) a "Pajdos". Ez a tetőszerkezet emelésénél volt. Ilyenkor sok kézre volt szükség, ezért a falu népe összegyűlt, hogy segítsen az épülő ház gazdájának. Ingyen dolgoztak viszont a tulajdonos, a háza alapján (régen a keleti sarkon áldozták fel a gonosz varázserők távoltartására és a boldogság "beengedésére") levágott egy kost, a falu népe pedig pálinkát, cukrot, inget és egyebeket hozott. Az orom felállítása után pedig természetesen lakoma és buli volt napestig.
Mint láthatjuk a tető, a ház egyik legfontosabb része a szláv kultúrában a mai napig. Nem csak funkcionális, hanem szimbolikus értelemben is. A hagyományokat a teljesség igénye nélkül írtam le, hiszen ahány tájegység, annyi szokás és változat létezik.
És íme egy vers aminek eredetét nem tudom, de nagy valószínűséggel ez volt az, amit a tetőfedő mondott a "tetőbuli" kezdetekor:
Védje Isten ezt a házat és mindazokat, akik belépnek és elhagyják azt. Isten vigyázzon rá és tartsa az ajtón kívűl az ellenségeket az adókat, áradásokat és tolvajokat. Sok boldogságot, örömet és szeretetet kívánok a beköltöző családnak új otthonában. Boldog beköltözést!
https://www.prozorivrata.com/simbolika-krova-u-tradicionalnoj-kulturi/
https://bijeljina.online/24916/ove-narodne-obicaje-morate-ispostovati-ako-gradite-kucu
http://lukavicaonline.com/stari-obicaji-gradnje-kuce/
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
